Ostrom

Napokig tartó hajóút után a zászlók egyesítették a gályákat. A flotta immáron készen állt az ütközetre. A világ legerősebb hajóit teherhajók kísérték a Hét Tenger eme vizein, gyomrukban a mindent elsöpörni hivatott egységek: gyalogosok és páncélozott, aranyberakásos phallanx-egységek, íjászok és muskétások. Néhány hajó gyomrában már a tudósok legújabb fejlesztései is megtalálhatók voltak.

Eme had már tucatnyi küzdelemben, ütközetben és véres háborúban vett részt. A csata eredménye nem volt kétséges. Most is, mint ezelőtt mindig, azért vonultak fel, hogy az ellenség városát porig rombolják. Mindent elsöpő erejű támadást kívántak intézni ellenségük egy szövetsége ellen.

Ma azonban a titokban való megjelenés létfontosságú volt. A hadsereg jelenlétének nem szabadott kiderülnie, mert az ellenség is komoly haderővel rendelkezett a térségben. Ezért a Conquistador nagyrabecsült tábornoka ma más taktikát választott. Egy közeli városban az uralkodó nem oly rég meghalt. A város mély gyászba borult, így ez a város ideálisnak tűnt ahhoz, hogy itt tegyék partra a szárazföldi egységeket, és innen támadják meg az ellenséget.

Hajóik lassan a parthoz érketek, már csak a jelentésre vártak. Mindenki, aki számított a fedélzeten várta a hírt, amivel a tábornok szolgáltatott. A flotta parancsnoka maga kémlelte kristályberakásos távszemével a kikötőt, hogy számot vegyen az ott állomásozó hadról.

- Jó hírem van, uraim! - fordult a kapitány és a többi parancsnok irányába a nő, miközben lassan összecsukta a lencséket tartalmazó hengert. - A kikötőben nincs egy hajó sem. A várostól közvetlenül északra tapodják le a partmenti fövenyt a katonák! Ideje megkezdeni a támadást. A part mentén gyors tempóban eljuthatunk a város falai alá. Ne húzzuk az időt, mert veszteséget szül.

A zászlós hajót kikerülve, megindult az egységek szárazföldre tétele, miután a halk kürtszó felriasztotta a kikötőkben serénykedő sirályokat. A támadás gyors volt. Bemasírozott a sereg a szárazföldre, lassúnak tűnő menetoszlop hangos ropogással gyalázta meg a partmenti bokrokat, cserjéket.

A lassú menetoszlop végül egységes tömbbé állt össze, mikor a fal alatt voltak. A támadás azonban a védőket nem érte teljesen meglepetten, hiszen a falon volt minden elképzelhető védő. A támadók árulást emlegettek, hiszen a várost egy olyan oldalról kívánták bevenni, ahonnan nem számítanak a védők támadásra.

Visszamenekülni már nem lett volna értelme, ezért megindult az ostrom. Katapultok támadták a falak mögötti területet, vastagon beterítve azok tetőit égő szurkos rongyokkal, melyek mögött ezer és ezer nyílvessző sötítette be az eget, hogy a nap se lássa, mi történik. A falakról a védőket a puskások voltak hivatott leszedni, míg a kapukat megdöngetendő, phallanxok álltal körbevett monstrum közeledett, hogy egyetlen döngetéssel bedöntse azt.

Azonban nem voltak rest a védők sem. Amint a támadások megkezdőttek, lassan emelkedő gömbök hagyták el a várost. Céljuk volt a falon kívűlre mindent felégető lángoló szurkot önteni. A támadóknak be kellett vetniük a gépesítést - a laboránsok legújabb fejlesztéseit. A támadó ék mögött hangosan sívítottak fel a vízmeghajtásos gőzkatapoltok, kakofón hangzavart keltve, döngő lábakkal léptek lőtávba, hogy leszedjék az égi áldást nyújtó bombázókat.

A város kapuja megrepedt, több nyílás esett rajta, hogy a bentiek nyíláldást adhassanak a kosra, melynek véresre festett szemei alól, a pofájába rejtett égő kénkő festette feketére a kapu alatti levegőt. A kapu alattiaknak úgy tűnt, hogy minden feketés-kékes lángban enyészik el. A kapu is belobbant, aminek többen örültek, néhányan pedig igen csak szídták az építészeket.

A kosra már nem volt szükség, a katonák hagyták a kövezetre hullani, helyette hangos üvöltés mellett emelték a kardjaikat; előrenyomulásukat volt hivatott megtörni a benti íjászok nyilai, melyeket pendítve indítottak útjára az íjak húrjai.

A kapu mellett több szakasz teljes vértezetű esett el, mire megtört a védelem, kinn azonban a támadás nem állt túl jól; a védők égi szurkai ellobbantották az erőt a támadásból, kénytelen volt a parancsnok hangos kürttel jelezni, hogy további erősítésre van szükség.

Az erősítés pedig megnyitotta a teherhajók speciális fedélzeti ajtajait, hogy azok mélyéről felemelkedjenek a meleg levegő által meghajtott bombázók. Merthogy a támadók is rendelkeztek eme fajta erővel.

Hamarosan jött a jelentés a zászlós hajóra, hogy a város el lett foglalva.

A veszteség óriási volt a támadóknak, de a raktárakat a városiakkal üríttették ki, ami bőségesen kárpótolta az itt elhullajtott vért és gőzt. A sereg megindult vissza, a több napig tartó hajóúton.