Conquistador

Lassan ringatózó bárkák várják a hajnal beköszöntét. Csak néhány tucatnyian vannak már, a többi hajó elmerült a habokban, maguk mögött hagyva a testüket egykoron alkotó deszkákat, vitorlavásznakat és a harcosokat, akik rajtuk szolgáltak.
Nagy csata volt, az éjszaka feketéjét megvilágító telihold fényét rőt vörösre színezte a lángoló hajók sziluettje, a Holdat magát pedig azok füstje próbálta meg eltakarni, hogy ne is legyen Égi ismerője egy sem ennek az éjszakának. Egész éjjel tombolt a tengeri tánc, amely egyszer, s mindenkorra pontot szeretett volna tenni az évtizedek óta fennálló csatározásoknak, kisebb összecsapásoknak.
Ismerjük meg, hogy mi is történt valójában.
Hogy mit mondanak, azt kérded, hogy mi a szóbeszéd, Utazó? Azt mondják, kedves Barátom, hogy a városban hadmérnökök, sokat tapasztalt veteránok gyűlnek össze, hogy írnokaik hosszú papírsorok fölé emeljék gyertyaviaszos körmüket. Tanácskoznak, számolgatnak, tervezgetnek, haditanácsot ülnek. Megbeszélik, ki lesz a legelső és ki lesz a legutolsó, aki gályáinak fővitorláira felvonja azt a sokat ismert, sokat rettegett, sokak által büszkén, vagy épp nyállal a porba vegyítve emlegetett Sárkányzászlót. A Conquistador szövetségi zászlót.
Hogy mit? Erről a szövetségről nem hallottál, Utazó? Nem is értelek téged, ki az utad tapasztalatát aranydukátban méred, osztod szét a magamfajta Senki-földinek. Ez a szövetség a környező szigetvilág leghatalmasabb urainak szövetsége, a Hódítók, azok, akik immáron elmondhatják magukról, hogy világokon át képesek megőrizni hódító útjaik lendületét, akik több ízben is képesek voltak a legnagyobb urak szemébe nézni, akik a legnagyobb erőket is térdre kényszerítve vívták ki maguknak az elismerést. Ők azok, igen, látom a szemedben, Utazó, már tudod, milyen szövetség városába hozott el a vitorlás kereskedő hajó a tegnap éjjel.
A vezetőikről érdeklődsz, Kurafi? Igen, vannak vezetőik is, de nem kell felőlük túl sokat kérdezned, nem ők az érdeklődésed alanyai. Csak egy közülük. Állítólag boszorkány, a ként kutatja mindenhol, s lekapartatja az összes kénkő-hegyet egészen addig, amíg el nem éri a fekete földet, vagy magát a tengert be nem viszi a szárazföld közepére, elsüllyesztve az egész szigetet. Az így megszerzett kénkövet porrá zúzatja a városaiban, majd a főzeteibe dobja, hogy gonosz varázslataiban felhasználja, vagy beleöntse a kristály berakásos üstjeibe, amiben a legjobb páncélokat kovácsoltatja ki.
A Látó Szemre gondolsz, Délvidéki? Az is a boszorkányé, igen. Állítólag saját maga öntötte ki, csiszolta formára az ellenfeleinek vérével hevített tűzben megolvadt üvegből. Nem marad előtte titokban semmi, meglátja vele a jövőt. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, akkor a mitikus sárkányt is rabságba láncolta, majd annak egyik szemkönnyével töltötte ki, hogy a bűverejű gömb megneszelje, ami más halandó elől rejtve maradnak.
És most, ha nem haragszol, kérném a fizetségem, amiért megdolgoztam. Természetesen, a mai bor is a te kontódra folyt le a torkomon. Hogy? Kinn van a lovadnál az arany? Menjünk ki érte, persze, persze, menjünk ki érte…
De ugye, te nem afféle rosszakaró vagy, aki belém teszi a tőrét, amíg kinn a fizetségemre várok. Tudod, kell az arany, mert kevés van máshonnan manapság. Jót fog tenni a családi kasszának, ha érted, mire gondolok, Utazó. Na, menjünk már, viszket a tenyerem.
Haha, mire nem gondoltál, Kurafi? Csak nem azt hitted, hogy mindent elmondok neked a boszorkány városában magáról a boszorkányról? Nem, nem gondolhattad komolyan, hogy ide jössz és kémkedsz utána! Látom, többszörös a rökönyödés az arcodon. Egyet se félj, Barátom! A penészes ábrázatodat látva, felbuzdulok, hogy elmondjak neked valamit: ez a penge, amit köpönyegem alatt hordok, a szívedre vár. A szíved lesz az utolsó komponense annak a bizonyos Látó Szemnek, amiről az előbb beszéltem neked.
Igen, jól látod, én vagyok az, én vagyok a Boszorkány.

És, Tábornok, elkészült a remekmű, készen van a Látó Szem? – kérdezte egy rekedtes hang a terem mélyéről.
Természetesen, Ezüstlobogós! Elkészült, már láthatók az ellenfelek mozgásai.
Rendben, akkor ez a dolog megoldódni látszik. Akkor ideje megbeszélni, hogy ki melyik régiót fogja a felügyelete alatt tartani.
A tanács tagjai immáron maguknak tudták a világ legnagyobb varázstárgyát, nem volt már helye a szívekben a félelemnek. Tudták, hamarosan övék lesz az egész világ.
Napokkal később, mint az éjszakai szentjánosbogarak, kiáramlottak a hajók, hogy egyesített seregük legyőzze az ellenfeleket, amelyek a környező szigetvilágokon a Conquistador által etalonnak tartott békét megbontották, felkorbácsolták, mint a tengert a vihar.
De a csata, amely a békét hozni volt hivatott, véres volt. Sokkal nagyobb áldozatokat követelt, mint az bárki előre megjósolhatta volna. Még akkor is, ha a kezében volt a Látó Szem.

10.0 - 1 vote